Anyához

Itt vagy mellettem

mégse érezlek,

s Hozzád lépni

már nem merek.

Bárcsak hallanád

néma szavaim,

talán megértenéd

tetteim, vágyaim.

Hiányzik ölelésed,

bátorító szavad,

hogy tudjam Rád számíthatok

mikor már mindenki elhagyott.

Tudom, sokat hibázok

és Te csak ezt látod!

Sajnálom, hogy ilyen vagyok,

reméltem majd elfogadod.

Már látom változnom kell,

hisz nekem Te vagy az élet.

Szeretném ha fognád kezem

s többé nem engednéd el!

Félek, mert nem vagy itt velem

félek mert hideg a tekinteted

félek, hogy elvesztelek

s többé nem leszel velem.