Feh�ren s�t�tt a nap.

Mint amikor �jjel f�nyk�peznek �s villan�port gy�jtanak, �gy izzott a balatoni f�rd�hely a ver�f�nyben. A meszelt kunyh�k, a kukoricag�r�k, a homok keret�ben minden feh�rnek l�tszott. M�g az �g is. Az ak�cf�k poros lombja pedig olyan feh�r volt, ak�r az �r�pap�r.

F�l h�romra j�rt.

Suhajda ezen a napon kor�n �bredt. Lej�tt a torn�c l�pcs�j�r�l, a nyaral� udvar�ban lev� parasztkertbe.

- Hov�? - k�rdezte Suhajd�n�, amint a t�r�kszegf�k k�z�tt horgolt.

- F�r�dni - �s�tott Suhajda, kez�ben egy meggysz�n f�rd�nadr�ggal.

- Ugyan, vidd el �t is - k�rlelte az asszony.

- Nem.

- Mi�rt?

- Mert rossz - felelte Suhajda. - Mert haszontalan felelte, �s sz�netet tartott. - Nem tanul.

- Dehogynem - tiltakozott feles�ge, v�ll�t vonogatva. - Eg�sz d�lel�tt tanult.

A konyha el�tt a l�c�n f�lneszelt egy tizenegy �ves fi�. T�rd�n �sszecsukott k�nyvet tartott: a latin nyelvtant. V�konyka gyermek volt, haja r�vidre ny�rva null�s g�ppel. Piros tornaing rajta, v�szonnadr�g, l�b�n b�rsaru. Pislogott az apja meg az anyja fel�.

- H�t - sz�lt hozz� Suhajda nyersen, f�lvetve szigor� fej�t -, mi az: dics�rni fognak engem?

- Lauderentur - rebegte a gyermek, gondolkoz�s n�lk�l, de el�bb f�lkelt, mint az iskol�ban.

- Lauderentur - b�logatott cs�fond�rosan Suhajda -, lauderentur. Sz�val a p�tvizsg�n is meg fogsz bukni.

- Tudja - mentegette az anyja -, tudja, de �sszezavarodik. F�l t�led.

- �n kiveszem �t az iskol�b�l - biztatgatta mag�t Suhajda -, bizony �risten kiveszem. Lakatosinasnak adom, bogn�rnak - maga se tudta, hogy indulat�ban m�rt �pp ezt az ipar�gat v�lasztotta, amelyre egy�bk�nt sohase gondolt.

- Gyere ide, Jancsik�m - sz�lt az anyja. - Ugye tanulsz majd, Jancsik�m?

- S�rba visz ez a taknyos - v�gott k�zbe Suhajda, mert a m�reg f�szer volt neki, paprika -, s�rba visz - ism�telte, s �lvezte, hogy a harag kit�g�totta az ereit, j�t�konyan el�zte d�lut�ni unalm�t.

- Tanulok - hebegte a fi�, hangtalanul.

V�delmet keresve megal�zott semmis�g�ben, az anyj�ra pillantott.

Az apj�t szinte nem is l�tta. Csak �rezte. Minden�tt, mindenkor, gy�l�letesen.

- Ne tanulj - legyintett Suhajda. - Sohase tanulj. F�l�sleges.

- De tanul - sz�lt az anya, s a gyermek fej�t h�na al� �lelve simogatta. - Te pedig megbocs�tasz neki. Jancsika - mondta v�ratlanul, minden �tmenet n�lk�l -, hozd sz�pen a nadr�godat. Apa majd elvisz f�r�dni.

Jancsi nem �rtette, hogy mi t�rt�nt, hogy mit jelent anyj�nak a k�zbel�p�se, mellyel a r�g�ta h�z�d� p�rpatvart �nk�nyesen, csod�latos gyorsas�ggal int�zte. De az�rt f�lrohant a torn�cra. Onnan egy s�t�t kis szob�ba �rt. Keresg�lte a fi�kokban a meggysz�n f�rd�nadr�got. Az eg�szen olyan volt, mint az apj��, csak kisebb. Suhajd�n� varrta mind a kett�t.

Az apa t�tov�zni l�tszott.

An�lk�l hogy b�rmit mondana feles�g�nek, meg�llapodott egy k�szm�tebokor mellett, mintha k�sleked� fi�t v�rn�. Majd nyilv�n m�st gondolt. Kiment a l�ckapun. A t� fel� igyekezett, valamivel lassabban, mint m�skor.

Sok�ig kutakodott a fi�.

Jancsi a m�sodik gimn�zium �vz�r� vizsg�j�n megbukott a latinb�l. Ezen a ny�ron p�tvizsg�ra k�sz�lt. Minthogy azonban a tanul�st a sz�nid�ben is f�lv�llr�l vette, apja b�ntet�sb�l eltiltotta �t a f�rd�st�l egy h�tre. M�g k�t f�rd�stelen napja lett volna. Most meg kellett ragadnia az alkalmat. L�zasan h�nyta sz�jjel a ruh�kat. V�gre meglelte a f�rd�nadr�got. Be se csomagolta, lobogtatva hozta ki az udvarba. Ott csak az anyja v�rta. F�l�gaskodott hozz�, hogy sebt�ben cs�kot leheljen az �des, im�dand� arcra, s apja ut�n iramodott.

Anyja ut�na ki�ltott, hogy k�s�bb majd � is lej�n a partra.

Suhajda vagy h�sz l�p�ssel haladhatott el�tte a gyalog�sv�nyen. Jancsi b�rsaruja, amint futott, tapsikolta a port. Hamar utol�rte �t az �rd�gc�rna�sv�nyn�l. De n�h�ny l�p�ssel el�bb lass�tott, �vatosan lopakodott mell�je, mint a kutya, m�g mindig nem l�v�n bizonyos, vajon nem kergetik-e vissza.

Az apa egy sz�t se sz�lt. Arca, melyet a gyermek olykor oldalv�st, gyors pillant�ssal k�mlelt, z�rt volt �s merev. Fej�t f�lszegte, a semmibe n�zett. �gy r�mlett, �szre se veszi �t, nem t�r�dik vele.

Jancsi, akit az im�nti �r�mh�r f�lpezsd�tett, most elszontyolodott, b�san l�pegetett, szomj�s�got �rzett, inni akart, sz�ks�g�re menni, szeretett volna visszafordulni, de f�lt att�l, hogy apja megint r�rivall, s �gy a helyzetet, melyet csatlakoz�s�val teremtett, a rosszabbt�l val� f�lelm�ben v�llalnia kellett.

V�rta, hogy mi t�rt�nik vele.

Az �t a nyaral�kt�l a t�ig mind�ssze n�gy perc. Siralmas f�rd�hely volt ez, villany �s minden k�nyelem n�lk�l, a k�ves zalai parton, er�sen harmadrend�. Szeg�ny hivatalnokok nyaraltak itten.

K�nn az udvarban eperf�k alatt n�k, f�rfiak egy ingben, mez�tl�b g�r�gdinny�t, f�tt kukoric�t r�gcs�ltak.

Suhajda az ismer�seinek r�gi ny�jas hangj�n k�sz�nt, amib�l a gyerek - a harag e boldog fegyversz�net�ben - azt k�vetkeztette, hogy nem is annyira d�h�s, mint mutatja. K�s�bb azonban az apa homloka ism�t kegyetlenn� v�lt.

T�csk�k ciripeltek a napf�nyben. M�r fel�j�k lengett a v�z �desen rothadt szaga is, m�r felt�nt a korhatag f�rd��p�let is, de Suhajda nem besz�lt.

Istenesn�, a f�rd�sasszony, aki konty�t piros pipisz kend�vel k�t�tte �t, kinyitotta kabinjaikat, beengedte �ket: az els�be az ap�t, a m�sodikba, melyben Suhajd�n� szokott �lt�zk�dni, a fi�t.

K�v�l�k nem is tart�zkodott m�s a parton, csak egy leg�ny. Az ott valami d�gl�tt l�lekveszt�t tatarozott. Rozsd�s sz�geket egyengetett a f�ld�n.

Jancsi el�bb vetk�z�tt le.

Kij�tt a kabinj�b�l, de nem tudott mit csin�lni, nem mert az �h�tott v�zbe menni. Zavar�ban a l�ba fej�t n�zegette. Am�g apja elk�sz�lt, ezt szeml�lte nagy figyelemmel, mintha el�sz�r l�tn�.

Suhajda meggysz�n f�rd�nadr�gj�ban l�pett ki, egy kiss� potrohosan, de izmosan, f�lt�rva fekete sz�r�s mell�t, melyet a gyermek mindig megb�mult.

Jancsi r�tekintett, hogy szem�b�l olvasson. De nem l�tott semmit. Az aranykeretes cs�ptet� �vege nagyon villogott. Pironkodva n�zte, hogy megy apja a t�ba.

Csak akkor somford�lt ut�na, amikor Suhajda h�trasz�lt:

- J�hetsz.

K�vette �t, egy l�p�s t�vols�gb�l. Nem m�rtotta meg mag�t, nem �szk�lt b�katemp�ival, mint szokta. Csak botork�lt a nyom�ban, valami b�tor�t�st v�rva. Suhajda ezt �szrevette. F�lv�llr�l, mogorv�n mell�nek sz�gezte a k�rd�st:

- F�lsz?

- Nem.

- Akkor mit mamlaszkodsz?

Ann�l a c�l�pn�l �lltak, ahol a gyermeknek a csecsbimb�j�ig �rt a v�z, az apj�nak pedig valamivel f�ljebb, mint der�kig. Mind a ketten lekuporodtak, nyakig mer�ltek, �lvezt�k a lanyha t� cir�gat�s�t, mely almaz�lden, tejszer�en pezsgett k�r�l�tt�k.

Suhajd�ban a j� �rz�st�l ingerked�, j�t�kos kedv �bredt.

- Gy�va vagy, bar�tom.

- Nem.

M�ris megragadta a fi�t, k�t karj�ba nyal�bolta, s belevetette a v�zbe.

Jancsi r�p�lt a leveg�ben. Farral toccsant a t�ba. A v�z kiny�lt, azt�n rejtelmes z�g�ssal, h�borogva csap�dott �ssze f�l�tte. N�h�ny m�sodpercig tartott, m�g kievick�lt. Orr�n-sz�j�n pr�szk�lte a vizet. K�t �kl�vel nyomig�lta a szem�t, mert nem mindj�rt l�tott.

- Rossz? - k�rdezte az apja.

- Nem.

- Akkor m�g egyszer. Egy-kett� - �s ism�t mag�hoz �lelte a gyermeket.

Suhajda, amikor azt mondta: "h�-rom", nagyot lend�tett rajta, elhaj�totta, k�r�lbel�l arra a helyre, ahov� el�bb, de m�gis valamivel messzebb, a k�teleket tart� c�l�p m�g�, �gyhogy nem is l�thatta, amint fia egyet bukfencezve, h�traszegett f�vel, kit�rt karral lefel� zuhant a v�zbe. Ez�rt h�tra is fordult.

Szemben vele a somogyi part ny�lt el. A t� t�nd�kl�tt, mintha milli� �s milli� pillang� verdesn� t�kr�t gy�m�ntsz�rnnyal.

N�h�ny pillanatig v�rt, amint el�bb.

- Na - mondta v�g�l bosszankodva. Azt�n fenyeget�en, rekedten: - Mit iz�lsz? Ne kom�di�zz.

De senki se v�laszolt.

- Hol vagy? - k�rdezte valamivel emeltebb hangon, �s f�rk�szett k�zell�t� szem�vel el�re-h�tra, j� messzire, h�tha ott bukott f�l, Jancsi tudniillik kit�n�en tudott �szni a v�z alatt is.

Am�g azonban Suhajda mindezeket v�ghezvitte, �gy �rezte, hogy m�r t�bb id� m�lt el, mint az el�z� lebuk�s �s f�lmer�l�s k�z�tt. Sokkal t�bb id� m�lt el.

Hatalmasan megriadt.

F�lugrott, l�bolta a vizet, gyorsan, hogy ahhoz a ponthoz �rjen, ahol a fia val�sz�n�leg a v�zbe pottyanhatott. K�zben egyre kiab�lta:

- Jancsi, Jancsi.

Azon a ponton a c�l�p m�g�tt se tal�lta. Erre k�t karj�val hadarni kezdte a tavat lap�t m�dra. Kotorta f�nn �s lenn, rendszertelen�l, pr�b�lt a t� fenek�re n�zni, a zavaros v�z azonban arasznyira sem engedte �t tekintet�t. Belem�rtotta eddig sz�raz fej�t, szem�t a cs�ptet� �vege m�g�tt kimeresztette, mint a hal. Kereste, kereste, mindenhogyan, az iszapba hasalva, k�ny�k�lve, guggon, �jra �s �jra, k�rben forogva, oldalt billentve, m�dszeresen sz�mon tartva minden talpalatnyi helyet.

De sehol se volt.

Minden�tt csak a v�z volt, a v�z ijeszt� egyformas�ga.

�kl�dve t�p�szkodott f�l, m�ly l�legzetet vett.

Am�g lenn b�v�rkodott, hom�lyosan azt rem�lte, hogy k�zben fia m�r kibukott, hogy kacagva �ll majd el�tte a c�l�pn�l vagy t�volabb m�r, tal�n kabinj�ba szaladt fel�lt�zk�dni. Most azonban tudta, hogy b�rmily hossz�nak is l�tszott az id�, � csak egy-k�t pillanatig maradt a fen�ken, s gyermeke nem mehetett ki a t�b�l.

A v�z f�l�tt olyan nyugalmat l�tott, olyan k�z�nyt, amilyent eddig nem b�rt volna elk�pzelni.

- H� - �v�lt�tt a part fel�, s tulajdon hangj�t sem ismerte f�l -, nincs sehol.

A leg�ny, aki a l�lekveszt�t sz�gezgette, tenyer�vel t�lcs�rt csin�lt f�l�hez.

- Tess�k?

- Nincs sehol - h�rg�tt bel�le a k�ts�gbees�s.

- Kicsoda?

- Nem tal�lom - ord�totta torkaszakadt�b�l -, seg�ts�g.

A leg�ny az evez�padra tette a kalap�csot, ler�gta nadr�gj�t - nem akarta �sszevizezni -, �s a t�ba l�pett. V�gtatott, de �gy tetszett, k�nyelmesen j�n. Suhajda addig m�g n�h�nyszor lebukott, a v�zbe t�rdelt, tov�bb haladt, hogy m�s ir�nyban is keresse, azt�n a t�vols�gt�l megr�m�lve, visszat�rt ahhoz a helyhez, melyet mintegy �rz�tt. A c�l�pbe fog�zkodott, hogy el ne sz�d�lj�n.

Mire a leg�ny oda�rt, Suhajda elb�dulva zih�lt. Nem tudott �rtelmesen felelni k�rd�seire.

Mind a ketten csak ide-oda t�nferegtek.

Istenesn� a parton kez�t t�rdelte.

Kiab�l�s�ra h�szan-harmincan �ssze is cs�d�ltek, cs�kly�kat, h�l�kat hoztak, s�t egy cs�nak is megindult a szerencs�tlens�g sz�nhely�re, ami igaz�n f�l�sleges volt, hiszen a sek�ly v�z itt nem lephetett el senkit.

Hamarosan h�re futamodott a k�rny�ken, hogy "valaki a v�zbe fulladt". M�r mint t�ny.

Ebben a pillanatban Suhajd�n� a parasztkertben a t�r�kszegf�k k�z�tt abbahagyta a horgol�st. F�lkelt, a s�t�t kis szob�ba ment, ahol el�bb Jancsika a f�rd�nadr�gj�t keresg�lte, s az ajt�t bez�rva, elindult a part fel�, amint meg�g�rte neki.

Lassan l�pegetett nyitott naperny�je alatt, mely a t�z� f�ny ellen oltalmazta. Azon gondolkozott, f�r�dj�k-e. Elhat�rozta, hogy ma nem f�rdik. De amikor az �rd�gc�rnas�v�ny fel� �rkezett, gondolat�nak fonala egyszerre megszakadt, �sszegomolygott, naperny�j�t becsukta, szaladni kezdett, s szaladt eg�sz �ton, am�g a f�rd��p�letig nem jutott.

Itt m�r k�t csend�r �llott meg a mormol� t�meg, t�bbnyire parasztasszonyok. Sokan s�rtak.

Az anya t�st�nt meg�rtette, mi t�rt�nt. Jajvesz�kelve t�molygott a partra, a z�rt csoport fel�, melynek k�zep�n kisfia fek�dt. Nem engedt�k oda. Egy sz�kre �ltett�k. �juldozva k�rdezgette, hogy �l-e m�g.

M�r nem �lt. T�bb mint egy negyed�rai kutat�s ut�n bukkantak r�, k�zvetlen a c�l�p m�g�tt, ahol apja �llott, s mire kih�zt�k, a sz�ve nem dobogott, szembogar�nak f�ny�rz�kenys�ge megsz�nt. Az orvos t�t�gast �ll�ttatta, r�zta bel�le a vizet, f�lpolcolta a mellkast, mesters�ges l�gz�st alkalmazott, torn�ztatta a kis, halott karokat, sok�ig, nagyon sok�ig, majd percenk�nt hall�cs�vel figyelte a sz�vet. Az nem indult meg. Erre m�szereit t�sk�j�ba dobta, �s elment.

Ez a hal�l, mely hirtelen�l j�tt, l�tsz�lag szesz�lyesen, m�r val�s�g volt, oly �r�kk�val�, oly szil�rdul megform�lt �s meredt, mint a f�ldgoly� legnagyobb hegyl�ncolatai.

Az any�t parasztszek�ren sz�ll�tott�k haza. Suhajda m�g mindig meggysz�n f�rd�nadr�gban �ld�g�lt a parton. Arc�r�l, cs�ptet�j�r�l csurgott a v�z, a k�nny. Eszel�sen s�hajtozott.

- Jaj nekem, jaj jaj.

Ketten t�mogatt�k f�l. Kabinj�ba vezett�k, hogy v�gre fel�lt�zz�k.

M�g h�rom se volt.