Elnyel a mély

Néhány hétig újra éltem, mindenre másképp néztem, megláttam a nyíló virágot, s a bennem rejlő világot. Elhittem, hogy fontos vagyok, és nem csak egy élő halott. Tudtam, van kinek számítok, mégha sokat is hibázok. Feléledt a remény bennem, célja van, hogy itt kell lennnem, nem adhatom fel e létet, mindig tovább kell lépnem. Most félek, ez csak ábránd volt, a sötétség újra lerántott. Kapálódzok, segíts ki, nem akarok elmerülni! Közel a végső fulladás, rám a többi hulla vár, bár még nem jön el a Halál, csak remélhetem, hogy rámtalál. Most még tudok kapaszkodni, a jót, a szépet meglátni, a hasznosat megfogni, a rosszat messzire eldobni. De érzem egyre jobban gyengülök, és lassan magam alá kerülök. Nem akarok újra elveszni, s remény többé nem lelni!