Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv- üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte el betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. És „MOST” – mondta a prof. – „vegyék észre, hogy ez az Önök élete. A kövek a fontos dolgok – családod, a partnered, az egészséged, a gyermekeid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak. Állíts be a prioritásodat. A többi csak homok.”

Némi kiegészítés: Az egyik diák megkérdezte, hogy most már valóban tele van-e a doboz? Mire a prof azt válaszolta, hogy igen, tele. Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta és beleöntötte a dobozba. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák: Bármennyire is úgy érezzük, hogy tele van az életünk, az alábbi példából látszik, hogy azért egy sör még belefér.