Egyik délután a bankomban álltam sorban, amikor kislányom elhatározta, hogy levezeti fölös energiáit, és ámokfutásba kezd. Mikor nagynehezen sikerült elkapnom, szigorúan rászóltam: - Ha nem hagyod most azonnal abba a rohangálást,elfenekellek! Mire ő fennhangon: - Ha nem engedsz el most azonnal, megmondom a nagymaminak, hogy láttam tegnap este, amint puszilgatod apu pisilojét! Azt hiszem ilyen csend még nem volt egy bankban, még a pénztárosok is megdermedtek kezükben a bankó-kötegekkel... Méltóságom utolsó morzsáival még sikerült kivonszolnom a lányomat az ajtón, de még épp hallottam az összecsukódó ajtószárnyak között, amint kirobban mögöttem a röhögés...
Egyik nap felhívtam egy barátomat valami fontos ügyben. Az öccse vette fel a telefont. Azt mondta, nincs otthon a testvére, ezért megkérdeztem, hagyhatok-e üzenetet. Mire ezt felelte: Sajnos nem, nincs üzenetrögzítonk.
Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves Karcsit, hogy ne kerékpározzanak, amíg én elmegyek a tölünk nem messze lévo repülőtérre repülést oktatni. Indulás elött még kivittem a telefont a verandára. Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így láttam, hogy Andris javában bicajozik. Rádión beszóltam a toronyban az irányítónak, és megkértem: - János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg Andrásnak, hogy azonnal hagyja abba a biciklizést, és menjen föl a szobájába! András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte neki, amit mondtam. Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és megilletödött ábrázattal nézett rám. - Ne haragudj, mama - mondta. - Mégis felültem a bicajra, de Isten meglátott és felküldött a szobámba.
Két kisfiamat elvittem egy temetésre. Odaúton igyekeztem őket felkészíteni az eseményre, elmagyaráztam, mi fog történni és hogy szerintünk mi lesz az emberrel a halál után. A fiúk a szertartás alatt jól viselkedtek. A sírnál azonban rá kellett jönnöm, hogy mégsem magyaráztam el mindent olyan alaposan, ahogy hittem. Négy éves fiam hangosan megszólított: - Mami! - Tessék - suttogtam. - Mi van a dobozban?
Hároméves lányom egész nap rosszalkodott. Amikor végre eljött a lefekvés ideje, határozottan leszögeztem: - Belebújsz a pizsibe, megmosod a fogad, és aztán olvasok neked egy, de csak egy mesét. Utána lámpaoltás! Odabújt hozzám, karját a nyakam köré fonta, és az o édes kis hangján azt mondta: - Mami, a vasárnapi iskolában olyan kisfiúkról és kislányokról tanultunk, akiknek nincs anyukájuk meg apukájuk. Azt hittem, szigorúságom ellenére mégis értékeli, hogy én vagyok neki. Már kezdtem elérzékenyülni, de suttogva hozzátette: - Talán lehetnél az ő mamájuk.
Ágyba dugtam a három és ötéves lányaimat. Átöltöztem egy régi melegítőalsóba és kinyúlt pólóba, majd bementem a fürdőszobába hajat mosni. Még ott is hallottam, hogy veszekednek. Egy ideig hallgattam, majd törölközőt csavartam a fejemre, berontottam a szobájukba és leordítottam őket. Útban visszafelé még hallottam, ahogy a hároméves megkérdezi nővérét: - Te Réka, ez meg ki volt?
A kislányomnak, Mélanie-nak egy régi kulcsot adtam játszani. - És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? - kérdezte. Azt feletem, hogy fogalmam sincs. Mélanie csodálkozva végigmért, és megjegyezte: - A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót.
Két kislány, egy öt- és egy hatéves esküvőt játszott. Az édesanyjuk hallotta, hogy egyikük ezt mondja: - Joga van hallgatni. Bármi, amit elmond, felhasználható ön ellen. Joga van ügyvédet fogadni. Megcsókolhatja a menyasszonyt.
Egy nap a kertben dolgozgattunk, amikor kilencéves kislányom siklót talált. Azt tanácsoltam neki, hogy fogja meg nyugodtan, és tegye egy befőttesüvegbe. Később talált egy jókora ökörbékát is, amely egy másik üvegbe került. Sötétedés után aztán szóltam neki, hogy most már engedje szabadon az állatokat. Egyik kezében a békával, másikban a kígyóval indult lefelé a teraszlépcsőn, de hirtelen rémülten felsikítot, elejtette a kígyót és a békát is, és berohant a házba. - Mi történt? - kérdeztem a torkomban dobogó szívvel. - Nem láttad? - felelte. - Majdnem rám szállt egy lepke!
Egyik nap az iskolában egy fényképész csoportképet készített az osztályról. A tanító néni megpróbálja rávenni a gyerekeket, mindenki vegyen a képből. - Képzeljétek el, milyen jó lesz, ha majd felnőttök, előveszitek a képet és azt mondjátok, itt van Judit, ő orvos. Ez meg Gábor, ő autószerelő. Hátulról egy vékonyka hang: - És itt a tanárnő, ő meg halott.
Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte: - Miért nem tudom én ezt kinyitni? - Mert bizontsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni - feleltem. Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte: - De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?
Szomszédaink hároméves kislánya, Julika nagyon szerett volna kutyát, de a mamája nem engedte. Egyszer, amikor átmentünk hozzájuk vendégségbe, Julika boldogan újságolta, hogy a mamája azt mondta, fog kapni kutyát. Meglepetten kérdeztük: - Mikor? Julika büszkén jelentette be: - Majd ha a disznók repülnek.
Egy ismerősöm hároméves kisfiával útban hazafelé megállt a bankjegyautomatánál. A kicsi érdeklődéssel figyelte anyját, majd amikor az automata kiadta a kért összeget, nevetve és tapsolva így kiáltott: - Nyertél! Anya, nyertél!
Tegnap leszedtük a karácsonyfát, mert már nagyon hullott. Persze minden csupa tűlevél lett. Akkor vettük észre, hogy a lányunk (4) egy lapátnyi tűlevelet terített el a szőnyegen. - Te mit csinálsz?! - Segítek nektek, hogy mindenhova egyenletesen jusson...
Balázs fiam 8 éves volt, és a karácsonyra készülődtünk. Ekkor még mindig úgy tudta, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, és tőle is kell kérni. Sorolta is, miket kér: legót, kisautót, könyvet. Már a sokadiknál tartott, amikor közbeszóltam: - Nem lesz ez egy kicsit sok? - Úgy kérdezed, mintha ezt mind neked kéne megvenni - válaszolta méltatlankodva a fiam.
A vacsoraasztalnál: - Kicsim, ne gyurmázz a sajttal! - Csak masszírozom a hátát.
|