REMÉNY

Érzem pengém hideg élét,

aztán a vér melegségét,

végigfolyik a testemen,

csorog csendben a földre le.

Vörösen rikít a fehér kövön,

elragadott e kíngyönyör.

állok remegő kézzel,

vemsokára vége ennek,

vége a sok kínnak, búnak

Miért lennétek szomrúak?

Rég vár rám a pokol szája

lökjetek hát bele bátran!

Nem tudok már sírni sem,

elnyelt ez a bús verem.

Nem akarok többet élni,

nem akarok árnyék lenni!

Senki vagyok, a semmi vár

jöjjön hát a víg halál!

De, ó nem, ezt nem tehetem,

küzdenem kell minden percben,

küzdeni a szebb jövőért,

megtudni, hogy mit rejt e lét.

Kezem nyújtom hát neked,

fogd meg kérlek, segíts fel!

Kiáltani szeretnék,

ordítani, törni, zúzni,

nem akarok elbúcsúzni!

Egy célom van, egy talán,

boldog lenni, élni már!